- 01
Magyarország és Horvátország 1102 és 1918 között perszonálunióban élt — több mint 800 éven át. Ez a hosszú együttélés rengeteg közös szóban, jogi fogalomban és helynévben él tovább, és a két ország közötti 355 km-es határ ma is élő kulturális kapocs. Aki Pécsen vagy Baranyában nőtt fel, a horvátot szinte szomszédos nyelvként éli meg.
- 02
A horvát nyelv kiejtése szinte tökéletesen fonetikus: 30 betű, és minden betű pontosan egy hangnak felel meg. Magyaroknak ez óriási előny — nincsenek néma betűk, mint az angolban, és a 'š', 'č', 'ž' lényegében a magyar 's', 'cs', 'zs' párja. Ha tudod olvasni, már jól is ejted.
- 03
A horvátok évente a magyar turisták egyik legnagyobb csoportját fogadják — több százezer magyar utazik a tengerpartra Pulába, Rijekába, Zadarba, Splitbe és Dubrovnikba. Pár tucat horvát mondat ismeretében a tengerparti kávézókban, halpiacokon és apartmanoknál azonnal más a fogadtatás.
- 04
A horvátnak hét nyelvtani esete van, amit a horvátok elöljárószók helyett ragozással fejeznek ki. Magyaroknak ez először szokatlan, de valójában nem idegen logika: a magyar is ragoz (Pesten, Pestre, Pestről), csak más eszközökkel. Az Erlában az esetek nem szabálylistából, hanem valódi mondatokból érkeznek.
- 05
A magyar és a horvát szókincsében több száz közös szó van — gulyás/gulaš, város/varoš, kapu/kapija, palacsinta/palačinka. Az évszázados együttélés kétoldalú volt: a horvát is sok szót adott a magyarnak, és fordítva. Ez azt jelenti, hogy magyarként nem nulláról indulsz — az ismerősen csengő szavak szótár nélkül is helyükre kerülnek.